--------------
Bezrs [x]

Tánc

Tánc műhely - 2012. február

Sokan, sokféleképpen beszélnek arról hívő körökben is, hogy mi hiányzik az életükből, szolgálatukból. Ez a hiányra koncentrál. Pál apostol arra bátorít bennünket "minden a tiétek", mert a titok, a Megváltó bennünk VAN. Ami a miénk, amink VAN, azt is kaptuk, és a leghálásabb feladat  odaadni másoknak. Koncentráljunk arra, amink VAN, adjunk hálát érte, és mondjuk azt: Még mindig nem elég, egyszer a nincsből lesz A VAN. Élet, tehetség, zene, tánc, öröm, gyógyulás, feltámadás mindez a mienk, csak fel kell fedezni. Erre hívlak én is benneteket, találjuk meg együtt ami bennetek VAN, az elrejtett kincset, a mozgás örömét.

Lengyel Péter


Dicsőítő tánc műhely
2010. október

Levetni valamit és felvenni esetleg mást, könnyen megtalálható a hétköznapjainkban. Ezt tesszük a mindennapi rutin tevékenységeinkben. Vajon igaz lehet-e ez a hívő életünkben? A szellem, lélek és test újjá tételében? Tudjuk, mindezt Isten végzi, a mi hitünk is kell hozzá. A mozgás és tánc örömének felfedezésében szellemileg és lelkileg le kell csupaszodnunk, le kell vetkőzni a gátlást, az előítéletet, a mások előtti megmutatkozás félelmét.

Le kell dobni a régi surranót, s új cipőben új utakon kell „járni”, illetve mozogva-táncolni. A mozgás eszköz arra is, hogy felszabadítson, sőt akár elérhetővé válik a menny itteni, földön való megélése. Zenére vagy teljes csendben? Mindegy. Gurulj, perdülj, a földön, vagy akár ugorj a levegőbe! Extrém? Kihívó? Megtanulható. Tudd meg, bibliai dolgokat teszel. Így tettek a régiek is. Mozgásukkal is kifejezték a „szárnyalást” Isten jelenlétében. Egyszerűen csak – örültek a Megváltójuknak. Erre hívlak benneteket most is Isten szentjei!

Lengyel Péter


2009 október

Isten azért alkotott testet, hogy a Szellem és a Lélek nem csak hogy beleférjen, hanem hogy jól megférjen egymással. Ha belül inspiráltan „fészkelődnek” ki akarnak jönni a testünkön keresztül, különösen, ha az Úr dicsőítéséről van szó, ami azt hiszem, a legnagyobb kiváltságok közé tartozik, amíg e földön élünk. Van kezünk, karunk, lábaink, törzsünk, fejünk. Minden készen áll a dicsőítéshez. De ehhez el kell utazni a szívünkbe, oda, ahol Jézussal találkozhatunk életünk bármely pillanatában. Hát rajta, fedezzük fel a hármas alkotórészeinket, burkolódzunk be Isten öröm-palástjába, lendüljön a mennyei gépezet, szellemi olajat a királyi dugattyúkba, izzítsuk fel a talpainkat, szabadítsuk fel a mennyei valóságot ennek a betegségektől gyötört világnak, hogy a szent talajon ugrándozva táncoljon egész lényünk. Bemelegítünk, zsoltárokat olvasunk, azután lefényképezzük a tudatunkkal, majd testet alkotunk mindennek. Kiindulunk a héber körtáncból, belekóstolunk a barokk zenébe, és ha marad idő, a profetikus tánc alapjaiba.
 

Lengyel Péter vagyok, 52 éves. Nős, három fiúgyermek apja. 20 éve fogadtam el Jézust, felnőtt fejjel, s „tudom kinek hittem”. Nyolc évet töltöttem a Hit Gyülekezetében, ott jártam Teológiára is. Öt éve vagyunk felkent pásztorai a feleségemmel, Annával a Menóra Messiáshívő gyülekezetnek. Ezen belül én vezetem a dicsőítést is, Anna a körtáncokat tanítja és koreografálja.
Közel 30 éve foglalkozom színházzal, zenével, képzőművészetekkel és tánccal itthon és külföldön egyaránt. A Magyar Táncművészeti Akadémián diplomáztam kortárs tánc szakon – koreográfusként, itt írtam a szakdolgozatomat „Tánc a Bibliában” címmel. Több vidéki és budapesti gyülekezetekben szolgáltunk igével és héber körtáncokkal, profetikus tánccal Isten dicsőítéséről, arról az örökségről, ami elhalványodott, de az utolsó időkben meg fog látszani Isten népén.

Édesanyám 6 éves koromban vitt el táncolni, mert rossz volt a tartásom. Akkor még senki nem ismerte fel Isten keze munkáját ebben a döntésben, pedig hiszem, hogy Ő vezette már akkor is az életem. Sokfelé és sokfélét táncoltam, de csak a megtérésem után jöttem rá, hogy a mozgás nem egyedül az ÉNkifejezés eszköze. Sőt, ennél sokkal mélyebb és csodálatosabb régiókba vezet, ha elfordítom a szememet önmagamról, és Ő lesz az én táncom lényege, motivációja, szemlélője, az egyetlen olyan néző, aki valaha is számít. Felfedeztem, hogy a közösségi (főleg kör-) táncok sok igazságot hordoznak Isten Királyságáról, olyanokat, amiket szavakkal sokszor nehéz megfogalmazni. Átélni, tapasztalni kell. De legalábbis érdemes. Másrészről azt láttam Isten Igéjében, hogy a dicsőítő tánc kedves Neki. Miért ne kedveskednék akkor? Szeretném megörvendeztetni a Mennyei Apukámat!  

Látásunk:
Isten, már hosszú ideje a szívemre helyezte a dicsőítés megreformálását is. Hosszú évek imája volt a Debreceni dicssulin kívül az ezévi KREDIT találkozó, ahol olyan csapat gyűlt össze, akik maradéktalanul egyetértettünk a reformáció gondolatával.

Isten népét mindig egyként látom. Nem elméletként – gyakorlatilag. A dicsőítés hármassága (Szellem – lélek – test, ének – hangszeres zene – tánc) nem emberi találmány. Az embernek teljes „valóságával” vagy lényével részt kell vennie. Az a csodálatos szerkezet, amit testnek hívunk, s amit Isten azért rakott össze, hogy az ember mindenével tudja őt dicsérni, a legnagyobb kiváltságok egyike, amíg e földön élünk. Éppen ezért elválaszthatatlannak tartom az ének, hangszeres zene és a tánc egységét, úgy ahogy ez az Ószövetségi időben is volt. EZ a mi örökségünk. Nem táncstílusokban gondolkodom. Úgy szemlélem a híveket, mint egyet, ahol kicsi és nagy, nők és férfiak, fiatalok és vének „egyként” tudnak gondolkodni, s egy célért – mondjuk esetünkben az Úr dicsőítése – képesek félretenni minden akadályt (rossz beidegződést, előítéletet, szégyent, rossz történelmi emberi hagyományokat) és egyként mindenüket felajánlva dicsérni Azt, aki egyedül méltó erre, az Atyát és Jézust.

Erre alapként, indulásképpen (kezdeti aktusként) a héber körtáncok a legalkalmasabbak. A körben mindenki egyenlő. A körben egy lényeges pont van, a közepe. Itt valamikor oltár állt, Dávid is számtalanszor körbetáncolta a templomi oltárt. Ma egy személy van ott, mindannyiunk Megváltója. Évek óta kutatom az Igét, mikor, hogyan és miféle alkalmakkor dicsérték az Urat, mi is ez a körtánc, ami minden kultúrában megtalálható, még nekünk is magyaroknak csodálatos körtánc örökség-kincsünk van! A kör közepétől tehát mindenki egyenlő távolságra áll. Nem számít, ki tud, vagy nem tud táncolni, engem az érdekel s izgat, AMITŐL megmozdul egy kéz, egy kar, egy lábfej. Nem számít itt férfi és nő, gyermek és felnőtt, csak egy az Úr dicsérete. Évek óta tapasztalom, a „tömegek” felszabadítására (szégyenérzet attól, hogy nem tudnak mozogni, mások látják stb.) ez a legmegfelelőbb eszköz. S ha ez megszületik, az emberekben felszabadul a Szent Szellemre való nyitottság. Arra, hogy valakiket felkenjen és továbbvigyen akár a profetikus mozgások felé. Sőt, a kettőt variálva hihetetlen magasságokba is el lehet jutni. Van rá bibliai példa rengeteg, de csak egy néhány ezek közül:

Korhatár nélkül:
Jer 31:13 Akkor majd örül a körtáncban majd a szűz, örülnek az ifjak a vénekkel együtt, és a gyászukat örömre fordítom, és megvígasztalom és örömet szerzek nekik a kiállott szenvedések után.

Az egységről: (mindenki részt vett)
2Sám. 6.5 Dávid és Izráel egész háza pedig szent táncot járt az ÚR színe előtt mindenféle ciprusfa hangszernek, citerának, lantnak, dobnak, csörgőnek és cintányérnak a kíséretével.
1Krón. 15.28 Így vitte egész Izráel az Örökkévaló szövetségládáját ujjongva, kürtszó, harsonák, cintányérok, lantok és citerák hangja mellett.

Pál felhívása:
1Kor 6:20 Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek (doxadzo) (kivdu – kavad) azért az Istent a ti testetekben (soma) (bivszaröchim) és lelketekben, a melyek az Istenéi.

Látásom abban is áll, hogy meg kell változtatni a képünket, s elképzelésünket Istenről is. Másrészt fel kell tárni az igazi jelentését az Igéknek, s megfelelően kell lefordítani. Vajon el tudjuk képzelni, hogy olyan Istenünk van, aki annyira örül nekünk, hogy ide-oda gurul (ez a héber szó jelentése) örömében? Ugye, nehéz? Pedig az Ige így szól egy helyesebb fordításban:

Sof 3:14 Ujjongj (ranan) Sionnak leánya, riadozz (rua) Izráel, örvendj (szamach) és teljes szívvel vígadj (alaz), Jeruzsálem leánya!
3:15 Eltávolította az Úr a te büntetésedet, elhárította ellenségedet; Izráel királya, az Úr, benned (!) van, nem kell többé bajtól félned.
3:16 Azon a napon ezt mondják Jeruzsálemnek: Ne félj! Ne lankadjanak kezeid Sion!
3:17 Az Úr, a te Istened benned van; hős, ki megsegít; örvendez (szusz) te rajtad örömmel, (szimcha) hallgat az õ szeretetében, vígad rajtad ujjongással (rinna) örvendez  (gil!!) néked.

Én azért szeretem ezt az Igét, mert benne van az ember és Isten kapcsolata, földi és mennyei szinten. Nem túlzás, de az egész univerzum bekapcsolódik, akkor, ha szívbeli dicsőítés, imádás a cél, mert ezt is hitből tesszük, mert tudjuk, hogy történni fog valami nagyon fontos: Isten találkozni akar velünk, és mi is Ővele.

 


Először is hosszú évtizedes gyakorlatomban az alapozást látom a legmeghatározóbbnak, bár ezzel semmi újat nem mondtam, hiszen a hitünk is erre épül. Köszönöm a lehetőséget, hogy megoszthatom a gondolataimat s a kutatásom kis szeletét a dicsőítéssel kapcsolatban. Akár hitéletemben, akár a szolgálatomban azt látom, hogy a dicsőítés fogalma – többnyire a fiatalok körében – fogalom marad abban az értelemben, hogy látnak egy dicsőítő csapatot a színpadon, ahol zenészek vannak. Mivel nincs képük a teljességről, Isten szívéről s egész lényéről (Ő a legnagyobb Művész) a többi művészeti terület (irodalom, tánc, képzőművészet, látvány, design stb.) „mostohán” eltűnik. Így igen nagy szakadék tátong a dicséret lényege és a hívek szíve között. Abban bízom, hogy a Kredit segít ezt az „eltorzult” gondolkodást helyreállítani. Ezért köszöntöm én is örömmel a Kredit-et.

 


A táncműhely vezetőjének gondalatai a februári KREDIT-ről:

A "tánc" szekció szerintem is nagyon jól sikeredett. Ez lehet, hogy csak egy ajtónyitás volt, de azóta két meghívásunk is van. Örülünk nagyon, hogy Isten ennyire jó!
Talán nem elégszer hangsúlyozom a tapasztalataimat, s hogy a célunk az "átlag" hívek BEVONÁSA  a mozgásba, a gyülekezeti dícsőitésbe, bátorítani őket arra, hogy ne szégyelljék a testükett, mint eszközt használni az Úr dicsőítésében.

Szerintem nagyon fontos tudatosítani az emberekben,amit a Kredit ars poeticája is képvisel: A hívek nem résztvevői egy istentiszteletnek, nem résztvevői a dicsőítésnek, hanem - részesei. Ez a koinonia lényege. Ennek a megértetésében még sok munka vár ránk. DE nagyon várom a folytatást...
Még egyszer nagyon köszönöm és Isten áldja meg a munkátokat ezerszeresen.”

Lengyel Péter

 

Generated: 2018-01-16 16:23:48